2009. október 23., péntek

Elkezdődött...

Hihetetlen huzavona után - felkértek az U16-os leány kosárlabda válogatott felkészítésére a 2010-es EB-re.
Vártam is meg nem is.
Másfél éve tavasszal választottuk ki Budapest legjobbjait / Beliczay, Salamon /. Rég volt, sok víz lefolyt azóta a Dunán.
Aztán nyár eleje, országos kiválasztás, Sopron. 25-en maradtak a keretben.
Aztán szünet, majd egyszer egy összetartásra összejöttünk még Sopronba.
Edzőmeccs az NBI/B-vel, majd másnap Somorja. Két nagy zacsi.

Aztán hosszú szünet, el is kerültem a "tűz" mellől, csak a zuhanyhíradóból értesültem.

Hallom, hogy Norbi az edző, - Sopron nagyon ragaszkodik a válogatotthoz.
De azt is hallani, hogy nem sokáig, mert ő lesz a felnőttek Szövetségi kapitánya, és akkor erről lemond.
Most minek is kell ideiglenes edző?
Nem láttam át.
A felkészülés kellős közepén összetartás, kinek is jó ez?
Érthetetlen.
Aztán egy torna Dabason, még jó, hogy ráérnek a gyerekek.
Mert minden hirdetés egyik napról a másikra történik.

Megint szünet, tanácskozások, szakmai bizottság, elnökség...
Lobbyk csapnak össze. Jó érzés, hogy a szakma engem támogat, de lehet, hogy ez kevés?

Felszáll a füst, lehetek én az edző. Akár hálás is lehetek!?
Kapok egy patrónust - aki, mint azóta kiderült, nem vállalja.
Segítőmnek, kollégámat, barátomat Bajusz Gyurit választom.
Pályán kívűl és remélhetőleg belül is megértjük, kiegészítjük egymást.

És akkor kezdődjön a munka!
Tudunk-e még összetartást tartani vagy nem? Hol tart a pénztárca?
Őszi szünet, összetartás, program szervezés.

Igyekszünk minél több gyereket megnéni, felelősen dönteni.
Tudjuk, hogy minél hamarabb és minél pontosabban tudjuk kiválasztani azt a 12 gyereket, akit kivihetünk, nagyban növeli feljutási esélyinket.

Várakozással tekintek az összetartás elé...