.JPG)
Hétfőn délután még tartottunk egy edzést a BSE-ben, majd egy kis alvás és hajnali ½ 6-kor Skopje felé vettük az irányt.
Gond nélkül jutottunk el a Magyar-Szerb határig, majd Szerbiában is zökkenőmentes haladtunk át.
Szinte végig alföldes táj volt, igazán izgalmas csak Szerbia déli részén volt, ahol egy kis hegyi szerpentin, alagút fűszerezte az út egyhangúságát.
Ámde a Szerb –Macedón határ a régi szocialista időket idézi: VÁRAKOZÁS a semmiért. Mindenki csak bóklászik, látszik, hogy senkinek nem sürgős és a semmiből hihetetlen sorokat képesek gerjeszteni.
Mert nagyon ügyesen mímelik errefelé a SEMMIT.
Végül is a tervezett időben érkeztünk Skopjebe a Hotel Continentálba. 1994-ben épült a szálló. Látszik, hogy valami szebb fényben tündökölt, mára kicsit megkopott a fénye, de soha rosszabbat J
Végül is a tervezett időben érkeztünk Skopjebe a Hotel Continentálba. 1994-ben épült a szálló. Látszik, hogy valami szebb fényben tündökölt, mára kicsit megkopott a fénye, de soha rosszabbat J
Mit is lehet tudni Macedóniáról? Hogy tán náluk már csak az albánok szegényebbek Európában L
3 millióan lakják az országot, 1/3-uk a fővárosban. Jórészt mezőgazdaságból élnének…, ha sikerülne.
